Nem mutatkoznék be, mert akkor sosem jutunk sehova, csak hagyom, hogy dőljön belőlem a szó, mert ha átlépem a formális marhaságokat, lehet, hogy kevésbé unom meg az egészet.

Mostanában pár ember jogtalanul csúnyán nézett rám, és ez kissé felbosszantott, az alábbiakban ezeket az eseteket szeretném szemléltetni.

1. A párom nálunk töltötte a délutánt, majd este (7 óra körül) távozott. Kikísértem a szomszéddal közös kis előterünkbe (két lakáshoz tartozik, tele van rámolva cuccokkal, stb.), és elbúcsúztunk. Mikor bezártam mögötte az ajtót, a szomszéd ajtaja kinyílt, és egy idős bácsi, akit életemben nem láttam még (ergó nem a szomszédban lakik) jött ki, és gyanakvóan nézett rám. Megálltam, ő is állt. Köszöntem, hogy jó napot, és ő visszaköszönt. Aztán lassan visszamentünk mindketten a lakásunkba.
Éééééén ezt most nem értem, hogy miért jött ő ki.  Egyértelműen rájöttem, hogy a szomszédban családi buli van, beszélgetés, zene szűrődött ki. Mi nem búcsúzkodtunk hangosan, nem volt 500 decibellel cuppogó smárparti, nem jártunk botos táncot, még csak nem is beszéltünk hangosan, semmi… Miért??? Miért hallotta meg a parti zaján keresztül, hogy valaki az előtérben halkan mozgolódik? És ha már kiszúrta, miért érezte úgy, hogy ez feltétlen intervenciót érdemel? Tőle, aki még csak nem is lakik itt? Mi volt ez? Mi rosszat tettem? Vagy szemmel kell tartani, hogy tényleg csak egy búcsúpusziról volt-e szó, és nem paráználkodtam össze a szent előterünket? (Én feltehetően akkor sem lépnék ki az előtérbe körülnézni, ha egy terrorista csapat törne be. De lehet, hogy ez csak én vagyok.)

2. El kellett mennem a gyógyszertárba kiváltani a fogamzásgátlómat. Nem volt senki rajtam kívül. A gyógyszertáros néni feltűnően kedves, bájos, mosolygós középkorú nő volt. Nagy hangon rám köszönt, bájosan mosolyogva csevegett valamiről velem, amíg meg nem látta, hogy mit szeretnék kiváltani. Szabály szerint lefagyott a mosoly az arcáról, megkeményedett, és hűvösen, formálisan “szolgált ki”, szinte az asztalra baszta a dobozt, és amikor elköszöntem tőle, csak a homlokát ráncolva bólintott.What the fuck. Mi a probléma? Talán az a néni álláspontja, hogy minden sperma hasznos és szent? (http://www.youtube.com/watch?v=fUspLVStPbk)
Hogy gondolkodás nélkül hintsem el 22 évesen a csemetéimet egy eladósodott, szegény világba, ahol egy szaros egyszobás lakást sem tudok megvenni magamnak? Így kéne lennie?
Vagy talán a fogamzásgátlással nincs probléma, csak a gyógyszeres kezeléssel, amitől hormonzavaros hisztérikának kéne lennem, és talán sosem lehet többé gyermekem? (1. alig okoz negatív tüneteket a gyógyszer szedése. trust me, már egy éve szedem. 2. lehet gyermekem később. ha mégsem, az sem a gyógyszer miatt lesz. 3. és ha mindez igaz, azért a néni miért lenne dühös rám? legyen szomorú.) Ja és 4., mely más módszert válasszam akkor? A rendkívül divatos “kihúzzuk az ondókilövellés előtt” módszert, ami végül úgyis vagy bébiben, vagy viharos szakításban végződik. (Amelyik férfi ezt elvállalja, az sem normális, elnézést. Abbahagyni ott, ahol neki a legjobb lenne. Mintha odatartanának a pofájához egy nagy csokitortát, aztán amikor megehetné, elhúzzák. Ne vicceljünk már, ez nem egy “módszer”, ez kibaszott nevetséges.)
Esetleg az volt a néni indoka, hogy honnan van nekem olyan sok pénzem, hogy ilyet megengedhetek magamnak? Dolgozom, néni, úgy. Sad story of my life, de van ez így.
Vagy az a probléma, hogy ezek szerint párkapcsolatban vagyok, vagy legalábbis akadnak férfiak az életemben? És a néni magának akarta volna zsenge fiatal testemet és üde személyemet, és most csalódott, hogy sosem leszek az övé? Ezt sem tartom kizártnak. Na jó. Túl messzire mentem.

Elnézést az ízléstelen témáért. Tényleg.

Csak én csalódott leszek, ha csúnyán néznek rám mérges emberek. És nem értem az okát.